Mottó

„Ha veszel, megtelik a kezed, ha adsz megtelik a szíved.” (Margarete Seemann)

Ranschburg Pál - a kísérleti pszichológia atyja PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Burján Judit   

altRanschburg Pál 1870-ben született Győrben egy sok gyermekes családba. Tanulmányait is szülővárosában kezdte a Pannonhalmi Szent Benedek-rend Győri Főgimnáziumában érettségizett, majd a budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvostudományi Karán tanult, később Lipcsében Wilhelm Wundt tanítványa volt. Orvosi tevékenysége leglényegesebb részének a gyerekgyógyászatot tartotta. Munkája során szakmai érdeklődése egyre inkább a pszichiátria felé fordult, korán kitűnt a megfigyelésről vallott nézetei sikeres alkalmazásával. Huszonnégy évesen eredményeket tudott felmutatni az elmekórtan területén, mind a felismerésben és gyógyításban.

A budapesti orvoskaron, a Pszichiátriai Klinika mellett 1889-ben kísérleti pszichológiai laboratóriumot létesített. A laboratórium adományból jött létre és a klinika egyik professzora, Laufenauer Károly is támogatta. Ezeket a kezdeményezéseit sokszor saját pénzéből is segítette, hiszen az állami támogatás akkoriban is elég szűkös volt. Ranschburg Pál 1906-ban kapta meg az egyetemi tanári, és 1908-ban a rendkívüli egyetemi tanári címet. Az orvoskar azonban nem látta szívesen a kezdeményezést, hogy az egyetem helyet ad a kísérleti pszichológiának, a lélek tanulmányozásának. A kari bizottságok kifogásolták kurzuscímeit, publikációin megjelenő hivatalos hovatartozását, habilitációs eljárását is halogatták, így kiszorítva őt az egyetemi körökből.

Szakmai tevékenységének fontos része volt ismeretinek megosztása, sokszor szerepelt külföldi kongresszusokon, így korszakos neurológiai gyógyításainak eredményeit világszerte ismerték. Máig fontos alaptörvénnyel gazdagította az emlékezetről szóló szakirodalmat a „homogén-gátlás” leírásával. A homogén gátlás, röviden azt jelenti, hogy hasonló anyagok tanulása rontja a felidézést. A jelenség általános érvényűnek bizonyult, a mai napig kutatják, vitatják, Ranschburg-jelenségként emlegetik.

A kísérletezést 1902-ben áthelyezte a Mosonyi utcába, ahol laboratóriumának jogutódaként hozta létre a Gyógypedagógiai és Pszichológiai Magyar Királyi Laboratóriumot, mely gyógypedagógiai állomássá is vált.1916-ban Az Apponyi Poliklinika ideggyógyászati főorvosa 1916-ban, az egészségügy királyi főtanácsosa 1924-ben lett. Amikor a laboratóriumának vezetésétől megvált, annak tudományos felügyelője maradt. Mindezek mellett a Gyógypedagógiai Tanítóképző előadó tanára, és különböző vizsgáztató bizottságainak tagja volt. A Magyar Pszichológiai Társaságot 1928-ban alapította és annak három évig elnöke, majd örökös tiszteletbeli elnöke lett.

A két világháború közötti antiszemitizmus hátráltatta munkásságát. 1945 január 13.-án, Budapest ostromának napjaiban hunyt el.

Őt tekinthetjük hazánkban a kísérleti pszichológia megalapítójának. Laboratóriumát két intézmény is magáénak vallhatja, mint alapkövét a Bárczy Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskola Pszichológiai Laboratóriuma és az MTA Pszichológiai Intézete. Kiemelkedőek a különböző típusú fogyatékosokon végzett figyelem-, emlékezet-, érzelemvizsgálatai, a számoló-, olvasóképesség, írás-, rajzvizsgálatok eredményei. A gyermekkori olvasás-, írás- és számolászavarokról közölt adatok és következtetések teljesen eredetiek, nemzetközileg Ranschburg nevéhez fűződnek, egy részüket magyarul nem is adták közre. A magyar gyógypedagógia-történetben általános gyógypedagógiai elméleti fejtegetései is jelentősek. A gyógypedagógia fogalmáról, a gyógyító nevelésről, a gyógypedagógia egységéről, szakterületeiről, a speciális szakemberképzésről vallott nézetei meghatározóak, maradandóak.

Sokakat érdekel a kérdés, hogy a magyar pszichológia két nagy alakja (Ranschburg Pál és az ifjabb Jenő) rokonságban állnak-e egymással? Ranschburg Jenő erről így nyilatkozott: „apám … Nagyon büszke volt a nevére, hiszen ez volt az egyetlen bizonyítéka arra, hogy a híres neurológus, a magyar pszichológiai élet megteremtője, dr. Ranschburg Pál a rokona. (Ez a kérdés egyébként mindmáig nem tisztázott – de nincs is különösebb jelentősége. Jóleső érzés, hogy a professzor közvetlen leszármazottaival – az „igazi” Ranschburgokkal – meleg, baráti kapcsolatban vagyok.)"